Azt tartják, ha valaki egyiramban felmegy a Szvajambunath sztupa végelláthatatlan
lépcsõsorán, az az életei során a megvilágosodást is hamar eléri,
akadályok nélkül. Érdemes hát sietni, de még az edzettebb szervezetet is
megdolgoztatja a szemmel láthatóan egyre magasabb és magasabb lépcsófokok
vég-elláthatatlan sora. S mikor már az ember a legtetejénél jár, pár fokkal a sztupa szintje alatt,
a semmibõl az ember elé tornyosul egy nepáli fiú: "Mister, mister! Ticket! Ticket!"-mondja
ellentmondást nem tûrõ hangon, s õt aztán tényleg úgy toltuk levegõ után kapkodva,
udvariasan, de határozottan félre, hogy közben nem volt szabad elfelejtenünk:
egy hatalmas sztupa árnyékában tesszük mendezt!
Bizonyára jártak már ott többen elõttünk is ugyanilyen vehemenciával, mert nem kellett
sokat hadakoznunk.
Ám ezen fotók készítõje még egy pillanatig megtorpanni is kénytelen volt...
(Ez vajon, mit eredményezhet???...!?)
Lefelé persze mindenki igyekszik "bepótolni" a jó karmát, és udvariasan hajlongva
kiegyenlíteni a tartozást.
(mi legalábbis igy tettünk.)