gujaszamaja mandala

A mandala

A mandala (sz.: mandala, t.: dkyil- 'khor) óind szó, jelentése 'kör', illetve valami kör alakúra utal.
Más vélemény szerint az elmével áll kapcsolatban (sz.: manas 'elme'). A mandala ennek megfelelően egy olyan – legtöbbször, de nem mindig – kör alakú területet jelent, ami egy adott buddha (istenség) fennhatósága alá tartozik. Fontos tudni, hogy az istenségek a buddhatudat állapotának magas minőségeit jelenítik meg. Így a mandala valójában az ember potenciálisan megvalósítható legmagasabb tudatállapotának képi kifejezése. A mandala a világegyetem képe, az egész univerzum a kiáradás és visszaolvadás folyamatában megjelenítve, tehát lényegében ábrázolva. Ugyanakkor a mandala nem csupán egy kozmogramm, hanem a pszihokozmogrammhoz hasonlóan vázlatot alkot az Abszolút Tudatosságban és Fényességben végbemenő folyamatról: az Egy részekre történő felbomlásáról és számos Egy-gyé való újraszületéséről. A mandala célja tehát ismét megtalálni egy elhajlíthatatlan tudatosság egységét, és helyreállítani az emberben a dolgok ideális rendjét.
A mandala tehát egy istenség jelenlétével megszentelt, a profán léttől elkülönített mágikus tér, pléróma. Önmagában a világ leképeződése, annak minden lényeges jellemzőjét hordozza. Középpontja a szent Méru hegy, az omphalos, a Világ Köldöke, melyet az axis mundi döf át. Ebben a pontban áll a Világuralkodó palotája, melyet az éppen uralkodó Buddha szimbolizál. E pont soha nem mozog, de minden körülötte forog (sz.: cakravartin). A mandala valójában mindig háromdimenziós buddhapalota, mely egy gyémántjogar-kereszten (sz.: visvavajra) nyugszik, mely a tér négy irányát jelöli ki, keleti főiránnyal. A palotát három – vagy az anuttarajóga-tantra istenségeinél négy – védőkör környezi, mely a Kozmosz határainak felel meg. A központban uralkodó Buddha megjelenése lehet egyszerű, illetve bonyolult. Legegyszerűbb, ha egy üres hely – mely az, magát az Ürességet szimbolizálja – van a centrumban. Lehet magányos buddhaalak vagy pradnyájával ölelkezö aspektus is. A központi alakot négy magasrangú istennö kíséri, és négy emanációja a négy fő égtáj irányában foglal helyet bódhiszattvák csoportjától övezve. A mellékégtájakat négy istennő és kísérete foglalja el. Az egészet gyülekezetet istennők kísérik, akik különféle felajánlásokat tartanak kezükben. A vadzsra csúcsaira négy kapu esik, melyek közül a keleti mindig az alsó. A kapukat szörnyű őrök vigyázzák, akikkel meg kell küzdenie a mandalába behatolni szándékozónak, mint pl. a legbonyolultabbak egyikében, a Kálacsakra-tantra mandalájában.
A mandala alkalmazásának célja: a meditálót bevezetni egy tökéletes kozmoszba, ahol a külső elemek és a belső tudatszintek között harmónia uralkodik, és ahol kapcsolatba léphet saját buddhatudatával. Három minőség emelkedik ki ezek közül, a szeretetteljes együttérzés, a bölcsesség és az erő. E hármat mindig együtt ábrázolják. Ennek a legmagasabb tudatállapotnak az elnyeréséhez a gyakorlónak be kell hatolnia a mandalába elsőként a keleti kapun keresztül, majd - általában - az óramutató járásának megfelelően továbbhaladva mindegyik kapuőrrel szembe kell néznie. Vannak magyarázatok, miszerint mindegyik őr követel valamit a gyakorló egójából, aminek leadása után engedi csak tovább. Így a négy alapvető rossztól megszabadulva a gyakorló folytatja útját a mandala centruma felé. Itt haladhat lassan, felajánlásokat téve, vagy gyorsan, a központi buddha-aspektus partnerére vetve magát. Ez a leggyorsabb út az eggyé válásra. Az ilyen hirtelen módszer különösen azoknál a mandaláknál alkalmazható, ahol női aspektus az uralkodó.
A mandala tehát egy tudatos fejlődési folyamat térképe, mondhatnánk „lélekvezetője”. A cél a mandala megszentelt, mágikus körének közepét, a mozdulatlan mozgató helyét elfoglalni. Ekkor a megnyilvánulások visszaolvadnak eredeti egységükbe, felismerszik a mikro- és makrokozmosz azonossága, és a dualitás feloldódik e primordiális állapotban. A meditáló azonosulva a központi Buddhával, betölti annak tudatállapotát, és saját maga megvalósított lehetőségévé, Csakravartinná, a kerék Forgatójává lesz.

gujaszamaja mandala

A mandala a tibeti buddhizmus meditációs gyakorlatának legfontosabb eszköze. Vizuális értelemben véve egy középpont köré szerkesztett geometrikus rendszer, szimbolikusan pedig egy védő körökkel körülvett, megszentelt terület, amely nem más, mint a világmindenség buddhista képzetének alaprajza. Valójában egy térbeli rendszer, amelynek középpontja a mitikus Világhegy, a Szuméru és a mitikus Világuralkodó, a Csakravartin palotája.
A mandala-palotába idézi meg a meditáló a számára kijelölt védőistenséget egy pontosan előírt meditációs gyakorlat, az istenség szádhanája révén. Magát a palotát általában három védőkör veszi körül. Az első öt színben ragyogó Tűz-hegy (t: me-ri) lángköre, amely a meditáló tudatlanságát elégető Tudást (sz: vidya) jelképezi. Ezt követi egy keskeny, áttörhetetlen falat megjelenítő kör (t: rdo-rje ra-ba), vadzsrasorral a tetején. A harmadik a spirituális újjászületést jelképező lótusz-kör (t: pad-'khor). A magasabb tantrikus osztályokhoz tartozó istenségek mandaláinál ezeket a köröket egy negyedik kör, az ún. "Nyolc Temető" köre (t: dur-khrod brgyad) egészíti ki, amely a Körforgáshoz láncoló nyolc tudatformának (sz: vijiíana) felel meg. A mandalában ábrázolt mindegyik temetkezési helynek megvan a maga jógíval, sztúpával, fával, állattal stb. ábrázolt szimbolikája: alul, keleten fekszik a "Rettenetes"; délen a "Félelmetes, koponyákkal"; nyugaton a "Lángok köre"; északon pedig az "Áthatolhatatlan sűrűségű"; északkeleten a "Kegyetlen nevetés"; délkeleten az "Ísvara erdeje"; délnyugaton a "Félelmetes sötétség", végül északnyugaton a "Kilikili hangú".

gujaszamaja mandala

A mandala-palota parkszerűen ábrázolt előterében találkozik a gyakorló az ott meditáló mesterekkel, akik segítik további útján. Maga a palota épülete egy négyszínű kettős-vadzsrán nyugszik; négyzetes belsejét az égtájaknak megfelelően átlókkal négy részre osztják úgy, hogy a legalsó égtáj mindig a keleti legyen. T alakú négy kapujának egyikén – aszerint, hogy jidamja melyik buddha-családhoz tartozik – jut be a meditáló a palota belsejébe. A mandalapalota minden egyes részének megvan a maga jelképes értelme, így például a kapu tetejét alkotó "diadalív" (sz: toral}a) tetején a Buddha első, szárnáthi prédikációjára utaló Tankerék és az azt közrefogó két gazella látható. A palota belsejébe érve nyílik fel az a lótuszvirág, melynek közepén az "Úr", a mandala főistensége, szirmain pedig annak kísérete foglal helyet. Egy-egy istenségnek több, különböző típusú mandalája is lehet.

kalacsakra mandala

A tibeti források többféle mandalát különböztetnek meg: lehet festett vagy színezett porból készített, kétdimenziós változat; a meditáció révén megjelenített, a kolostorokban néha felépített háromdimenziós változat (t: blosbslang), amellyel maga az emberi test is azonosítható.
A kétdimenziós festett vagy rajzolt változatban a mandalában lévő istenségeket figurálisan vagy szimbolikusan, jelképeik vagy magszótagjaik révén ábrázolják. A több napig tartó beavatási szertartások alkalmával a szerzetesek művészi munkával színezett porból ún. "homokmandalákat" hoznak létre, amelybe a megfelelő előkészítő szertartások után megidézik a választott istenséget. A szertartás végén – amint az 1994-ben és 1998-ban Avalókitésvara, és 1996-ban Vadzsrabhairava homokmandalájának elkészülte után Budapesten is látható volt – a homokmandalát rituálisan megsemmisítik.

---

 

A Gyütö

Annak idején a tibeti buddhizmus Gelugpa tradíciójában két kolostor rendszer volt ismert Tibetben. A Gyütö (t.: rgjud – to) és a Gyümé (t.: rgjud – med). A Gyü-tantra jelentése titkos tanítás, a tö felsőt, a mé alsót jelent. Ezek a kolostorok alkalmazták a tantrát. Homok-mandalák és vajszobrok készítésére specializálódtak, valamint egy különleges kántálási módot gyakoroltak, ami azt jelenti, hogy egyidőben két-három szólamon tud énekelni ugyanaz a személy. Ezen éneklés másik fontos jellemzője, hogy a hangokat a tüdő mélyéről képezik.
Miután Kína elfoglalta Tibetet, az elmenekült lámák a tradíciót az Indiában újra felépített Gyütö kolostorban honosították meg.

További hasznos linkek gyütő kolostorokkal kapcsolatban:

http://www.berzinarchives.com/history_buddhism/brief_history_gyumay_gyuto_tantric_college.html

http://www.gyutocenter.org/university.html

http://www.gyutocenter.org/links.html

---

A Kálacsakra mandala

Az Anuttarajóga-osztályba tartozó Kálacsakra-tantra – mely végső, írott formáját a X-XI. században nyerte el – Északnyugat-lndiából, Atísa (982-1055) révén jutott el Tibetbe. Asztrológiai elemei révén az 1027-ben kezdődő, ciklikus tibeti időszámítás alapja lett; jelentőségét először éppen Kőrösi Csoma Sándor ismertette egyik cikkében.
A rendkívül bonyolult rendszert szimbolizáló mandala három, valójában a térben egymás fölött elhelyezkedő palotája megfelel a Test, a Beszéd és az Elme hármasságának. Legbelül, egy nyolcszirmú lótusz közepén áll a négyarcú huszonnégy karú Kálacsakra, testét pradnyája, Visvamátá öleli át. A lótusz körüli szinten az ötös Buddhacsalád és pradnyáik foglalnak helyet, a fő- és mellékirányoknak megfelelően. A második, a Beszéd-mandala palotájában látható nyolc lótusz közepén álló négykarú istennőket az összesen hatvannégy Beszéd-istennő veszi körül. Végül pedig a Test-mandala palotájában a tizenkét lótuszkör központi istenségei az év tizenkét hónapját, a szirmokon lévő huszonnyolc istennő pedig a hónap napjait fejezi ki. A teljes mandalapalotát a négy elemet jelképező koncentrikus körök határolják.
A kép sarkainak külső köreiben Kálacsakra három különböző megjelenési formája és Vadzsrabhairava láthatók. A felső sorban a Kálacsakra-tanítás hagyományát képviselő indiai és tibeti mesterek sora, és a tanításba beavatott Szakja lámák helyezkednek el. A kép hátoldalán a magszótagok mellett különböző szövegek találhatók. Legfelül két, tibeti betűkkel írott szanszkrit mantra áll.

kalacsakra mantra

---

A helyszín

A szervezők szándékoltan olyan helyet kerestek a homokmandala elkészítésére, amely lepusztultságánál és romosságánál fogva külön is szimbolizálja a buddhista tradíció legfőbb tanítását, a dolgok elmúlásának törvényszerűségét és a megnyilvánulások üresség természetét.
A Tűzraktár természetesen elenyészett épületei és termei, egy néhai ipari üzem lehangolóan elidegenítő látványa külön kiemelik a szerzetesek által felépített szakrális tér erejét és a homokmandala erős szimbólumát.

TŰZRAKTÁR, Kiállító terem 1. emelet – Budapest, IX. Tűzoltó u. 54-56.
Web: www.tuzrakter.hu

---

Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ

A Tibetet Segítő Társaság 1994-ben alakult alapítvány fomájában, Őszentsége, a XIV. Dalai Láma magyarországi útját követően. Nevezetes látogatása után, 1993-ban Őszentsége magyarországi és kelet-európai képviselőt küldött Budapestre, aki még abban az évben megnyitotta a Tibet Ház központot. A központ megnyitása után magyar polgárok spontán szerveződése folytán alakult meg a Tibetet Segítő Társaság Alapítvány (TST).
Az alapítvány célkitűzéseit az Alapító Okirat leírásából idézzük: „Az Alapítvány célja, hogy terjessze és népszerűsítse a tibeti kultúrát. Teret adjon a Tibetből és Tibetről érkező naprakész információk torzítatlan közvetítésének Magyarországon. Az Alapítvány hozzájárul a két ország hasonló történelmi múltja miatt is fontos kutatásokhoz, a tibeti magaskultúra tanulmányozásához és védelméhez a Kőrösi Csoma Sándor által megkezdett világi és vallási kapcsolatkeresésen keresztül.”

web:www.tibet.hu

kalacsakra mandala

---

A Tibeti Együttérzők

A Sambhala Tibet Központ által 10 éve alakított zenekar az első időkben rendszeresen a Kínai Nagykövetség előtt hallatta zenei hangjait, hogy zenével is felhívja a figyelmet a tibeti nép ellen elkövetett genocídiumra.
Az együttes tagjai professzionális zenészekből áll és elsősorban ősi ütemekre, autentikus hangszerekre épülő zenét játszik.
A Tibeti Együttérzők állandó zenészei: Killián Zoltán, Gasner János, Méhész Zoltán, Paizs Miklós, Didzseridú-kör, Al-ma trub dobkör, Clemente Gábor, Hendrey Tibor, Kiss János, Pribaly Vali, Szathmári Botond

 

ugrás a Dharmalap nyitóoldalára: