IMAMALOM KÉSZÍTÉS

Dharmaországokban járva, mindenütt találkozhattunk már ezekkel a jellegzetes, oltárra helyezett imamalmokkal, melyeket az alájuk helyezett gyertya avagy mécses melege pörget körbe-körbe, ezzel folyamatosan "forgatva a dharma kerekét", mozgatva és mozgásban tartva a palástjára rótt mantrákat, mintegy kis változataként a kolostorokban, templomokban található hatalmas, akár másfél méteres átmérőjű imamalmoknak. (Manikorló Bhaktapurban - Katmandou-Nepál
)
Taron, a meditáció központban is van ilyen, s a tari mintára is már sokan készítettek otthonra hasonlót, több kevesebb sikerrel.
Noha a szerkezet egyszerü, ám egyszerüsége ellenére az ügyetlenebb kezűek, illetve a túlzottan "technokraták",- akik manapság inkább értenek a számítógépekhez vagy akár az atomtechnikához- nos, számukra mégis van valami rejtelmesen visszariasztó egy ilyen malom elkészítését illetőleg.
Ezen oldalunk van hivatva töviről-hegyire, s pontról-pontra
leirni, hogyan készíthetünk magunknak hasonlót, ezzel is hozzájárulva ahhoz a tengernyi és mérhetetlen sok jó karmához, amelyet a három idő buddhái és bódhiszattvái, valamint gyakorlói és dharma-pártolói valaha a multban, a jövőben és a jelenben végrehajtottak, minden lény javára.
Az imamalom forgásával állandó jelenlétet, aktivitást hoz létre, mozgásával mintegy "élővé teszi az oltárunkat" (vizuálisan is), emlékeztet minket, ha csak odapillantunk egy pillanatra is, hogy honnan jövünk, és hova tartunk. Napi szintü felajánlási lehetőséget ad, s létherozásával örömöt, és hálát érzehetünk, valamint rengeteg jó érzés és kellemes benyomás éri tudatunkat, ami csak megerősíthet bennünket bódhiszattva-törekvéseinkben...
Csodás felajánlássá válik, mely a kimondott mantrákhoz hasonlóan felbecsülhetetlen értékű; csak egyetlen dologra kell vigyáznunk, ne hagyjuk őrizetlenül, mert Láma Csöpelt idézve <akkor viszont könnyen az elhatározottnál jóval nagyobb felajánlássá alakulhat, amit még tán meg is bánhatunk>.
(S gondolt itt a Láma ekkor egy esetleges tüzkárra, mely felperzselheti egész otthonunkat...)
Az első dolog amit meg kell tennünk: le kell tölteni az itt található file-t, ez egy JPG formátumú fekete-fehér ábra, amit ezután ki kell nyomtatnunk az általánosan használatos fénymásoló, avagy nyomdai papirnál kb. 3x vastagabbra, ami azért fontos, hogy megfelelő tartása legyen az egész szerkezetnek. Ennek a fedőneve 200 - 250 grammos papír, a legjobb így kérni papírboltban, vagy fénymásoló szalonokban, kreatív művészboltokban.
Na itt aztán igen széles a választék, a fehértől a feketéig. Megfigyelésem, hogy a folyamatos hőterhelést a tömör rostú, fényes, kemény papírok sokkal jobban bírják, mint a porózus, laza papírok.
Kattintsunk az alábbi ábrára az egér jobb gombjával, és válaszuk a " kép mentése" menüpontot!

A file kinyomtatása után látható (további fontos információk a file-k majdani kinyomtatásához
ide), hogy több alakzat is került a papirra. Mindet ki kell vágnunk, a kör alakút ollóval, és miután a teljes kört kivágtuk, a kb. 11 óránál látható sugárirányú vonal mentén is vágjuk be, a kör peremétől pontosan a középpontig. (Amedig a vonal tart!)
Majd vágjuk ki a többit is; a két egyenest érdemes sniccerrel egy jó vastag kartonlap alátéten (még jobb a [nagyobbacska] üveglap is, ha van ilyen a közelben;) fém, avagy müanyag, de nem fa vonalzó mentén, (abba könnyen belekap a sniccer), a másik kettő, aminek végig "krokodilfogai" vannak csak az egyenes oldalán vágjuk sniccerrel, a sok kis fogat egyenként kell kivágnunk ollóval, ezt nem usszuk meg, de közben egy jót mantrázhatunk!...
Így is pár perc alatt megleszünk.
Tehát van egy papirkorongunk, és van két sima oldalú, és két krokodilfogú csíkunk.
Ha eldöntöttük, hogy milyen mantrát szeretnénk forgatni, akkor az annak megfelelőből is választanunk kell, és az előzőhöz hasonlóan le kell mentenünk a nekik megfelelő JPG-file-t, de most imamalmonként 3-3 darabot kell nyomtatnunk belőlük, ugyanis az imamalom palástjának kerülete több mint 40 cm, ezt nem tudjuk egy A-4 es lapon kinyomtatni, csak többre fér rá. Az is jó, ha kinyomtatni egyetlenegyet nyomtatunk, ez lesz a mesterdarab, amelyet eltehetünk majd dharmairataink közé; s ezt utánna fénymásolóval tovább sokszorosíthatjuk akármennyiszer. Talán tartósabb is a fénymásolt lap, már ami a festékanyagát illeti, a tintapatronos nyomtatás nem olyan jó "hő,- és idő tűrőképességekkel" rendelkezik...
Ezután már van három "mantra-lapunk" is.
Tehát az eddigi lehetőségek a következők:
Itt pedig extra-extra adalékok, az ügyes kezű, konstruktív gondolkodású, kreatívoknak:
Az egyik a Szangcsö Mönlam, ami tibeti betűkkel van megcsinálva, a hiteles Tari ugyanilyen című pujakönyv alapján;
(szkennelés, photoshopozgatás, s a szintén itt való megöregedés érdemeivel;)
(Ide klikk a Szangcsö Mönlamhoz magához, hogy láthassuk, mit is ajánl nekünk?)
a másik pedig a Vadzsradal, amiről Dzogcsen gyakorlók tudják, hogy a végtelen tér (mely Dzogcsen szempontból
az egyetlen szakrális hely;) egyetlen igazán szakrális, s ennélfogva legszentebb imája, dakini-nyelven,
tibeti betűkkel, Chögyal Namkai Norbu rinpocse termája, az ő tanításai alapján, s az ő által kiadott, erről
szóló tanítást tartalmazó füzet nyomatát alapanyagul véve.
Mindkettő tehát spirálisan felülről lefelé fut sok-sok sorban az imamalom palástján végig, s mint ilyen, még
nepáli-tibeti-indiai zarándokok is tudhatják, hogy ritka, és autentikus grafikai megoldás tehát.
A palástok kerülete kb 40-43 cm, ezeknél előbb ki kell nyomtatni a palástok lapjait, majd középen Technokollal egybeilleszteni,
s mikor megvan az egész palást, a felső tető-kúpot kerületben ehhez a mérethez hozzáilleszteni.
Nem magyarázzuk tovább, használd az ügyességed, kreativitásod, és mindenek felett a dharmától talán független
Józan Paraszti Eszedet®, mely végig kell hogy kísérjen a megvilágosodás felé vezető ösvényen, s mint ilyen,
legmegbízhatóbb társad a Három Drágaság mellett.
Ő az, akit csak a Bódhifa alatt engedj el, kedves Dharmagyakorló Barátom!!! |
tovább a technikai részletekhez>>>
Imamalmot fabrikálni, s forgatni éjjel-nappal: nagyon jó dolog.
Ám mennél többet gyakorlni, s a tudatunkat a jó felé alakítani, annyira jó,
hogy annál már tényleg csak egy dolog a jobb: szakítani ezzel a megkülönböztetéssel,
hogy jó, meg rossz, és a tudat természetében, a jelen tudatosságban
tartózkodni szüntelen.